Ha szóba kerül a termálvíz hajlamosak vagyunk az egész Kárpát-medencét egy nagy, összefüggő gyógyvizes medenceként értelmezni, ahol elég egy tetszőleges helyen, egy elegendően mély lyukat fúrni és már jöhetnek is a vendégek pancsolni, vagy gyógyulni, ki mit szeret. Az biztos, hogy sehol a környéken nincs annyi gyógyvizes fürdő, mint kis hazánkban és simán összemérhetők vagyunk olyan termálvizes nagyhatalmakkal, mint Japán, Olaszország, vagy Izland. Egy kicsit talán mégis kilógunk a fenti társaságból, hiszen nálunk határozottan kevesebb az aktív vulkán és gejzíreket sem kell kerülgetni úton-útfélen. Általános iskolás földrajztudás birtokában is magabiztosan kijelenthető, hogy tektonikailag meglehetősen nyugodt felén éldegélünk a világnak.

De akkor honnan van ilyen sok forró vizünk, mi a titkos összetevő? Nos a rejtély megoldása abban keresendő, hogy a Kárpát-medence alatt az átlagosnál határozottan vékonyabb a földkéreg (kb. 25 km) és így a felszínhez közel került a magas hőmérsékletű földköpeny. Ha drámaian szeretném megfogalmazni, akkor azt mondanám forró alattunk a talaj. A geotermikus gradiens nagyjából a másfél-kétszerese a világátlagnak, azaz lefelé haladva 5-6°C hőmérséklet-emelkedés mérhető minden 100 méteren, ami irigykedő pillantásokat eredményez a külföldi kollégáktól az éves geológus szilveszteren.

Baja pedig még hazai viszonylatban is az élmezőnybe tartozik, hiszen a hőmérséklet-emelkedés a Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon tapasztalható értékekhez hasonlóan inkább a 6°C/100 méterhez van közel. Szóval a meleg megvan, rajta ülünk, már csak a csodás gyógyvizet kell megtalálni és teljes a siker. Tehát nem teljesen alaptalanul keresünk-kutatunk immár 120 éve.

Úgyhogy nem adjuk fel reményt és kutatunk tovább. Az időgépre ma is szükségünk lesz, mert utazunk egyet az időben, igaz most szinte csak ide a szomszédba a '60-as évekbe. Nem kell különösebben kiöltözni, lesz időnk beugrani a Centrum Áruházba. Irány az időgép, a cél 1967. március 19., ott találkozunk.

1967... A tengerentúlon egyik legjobb évét éli a hippimozgalom (Summer of love...), a világ másik felén dúl a vietnámi háború, a Venyera–4 szovjet űrszonda pedig leszáll a Vénuszra. Sőt, az Apollo-11 legénysége két évvel később leszáll a Holdra, de ne szaladjunk ennyire előre. Fenti eseményekkel talán nem összemérhető történés, de Baján sok évtizedes szünet után ismét kutatófúrás keresi a termálvizet, ezúttal a piac területén magasodik a fúrótorony, a Szenes utcai oldalon. És ha már a holdraszállással példálóztunk az előbb, akkor akár kölcsön is vehetjük Neil Armstrong híres mondatát - némileg átalakítva: kis lépés ez az emberiségnek, de hatalmas ugrás a bajaiaknak. Ugye?

Nos, úgy tűnik, hogy nem igazán. Alig lehet tudni valamit a fúrásról, csak annyi ismert, hogy most célzottan termálvíz után folyik a kutatás. De miért pont a piacnál? És kinek a megrendelésére? Lépjünk oda a legközelebbi újságos pavilonhoz és vegyük meg a Petőfi Népe legfrissebb számát hátha abban írnak valamit. Semmi. Az egyetlen utalás a munkálatokra még év elején jelent meg, ahol a harmadik ötéves tervet és az előző év sikereit méltató Farkas László, a Bajai Városi Tanács elnöke a következőt nyilatkozta:

Nagy várakozással tekintünk a rövidesen meginduló mintegy kétezer méter mélységig tervezett termálvízkutató-fúrás elé, mert ha eredményes lesz, felhasználásával sok problémát tudunk megoldani.

- Hát ez nem valami sok! - mormoljuk magunk elé, mire az újságosbódéból kiszól a kedves eladólány és megkérdezi, hogy átlapozza e nekünk a korábbi lapszámokat termálvíz kutatás ügyében. Buzgón helyeslő bólogatásunkra rövid időn belül két újságcikk kerül elénk. Az egyik 1964. áprilisából, amely a rendszerhez méltó határozottsággal állítja, hogy termálvíz van és kész és már csak az illetékes elvtársak rábólintása hiányzik és feltör az értékes hévízkincs, csak győzzünk benne fürdeni.

A másik cikket is átolvassuk, a szerző és az év ugyanaz, csak néhány hónappal született később. Kétséget sem hagy a termálvíz létezése felől és ennek alátámasztására még a rendszer hőseit, a város munkásosztályának tagjait is megszólítja, ki mire emlékszik. Szabász, posztógyári dolgozó, gépkocsivezető és ügyvéd magabiztos nyilatkozatait olvashatjuk. Geológus, balneológus, vagy kútfúró szakember nem akadt, vagy csak éppen nem kívántak nyilatkozni.

Akárhogy is nézzük, a piaci fúrást a fenti emlékeken és a szerencsébe vetett töretlen hiten kívül nem sok minden támasztotta alá. De ki tudja, hátha ezúttal mellénk szegődik a szerencse.

A fúrás a Ceglédi Vízkutató és Fúró Vállalat kivitelezésében történik, de nem teljesen bajai kezdeményezésre. Egy nagyobb projekt része vagyunk, egyszerre 5-6 fúrás történik párhuzamosan országszerte. A legkorszerűbb fúróberendezés áll fel és kezdi meg a munkát. A terv az, hogy 2000 méter mélységig mélyítik a fúrólyukat, hiszen az angolok 1300 méteren nem találták meg a szilárd medencealjzatot és csak azért nem fúrtak tovább, mert a fúrótorony nem bírta volna a terhelést. Tehát - ha minden igaz - csak a mélység hiányzott és a korszerű technika, ami viszont most rendelkezésre áll. Éppen ezért igencsak meglepő, amikor a fúrófej 1175 méter mélységben gránitoid alapkőzetbe üközik és hiába fúrnak még 36 métert, egyértelmű; elérték a szilárd medencealjzatot. Ez hogy lehet? Hiszen légvonalban alig pár száz méterre vagyunk az angol kutatófúrás helyszínétől. No és a víz?

Víz ezúttal sem tör fel gejzírként, de kompresszorozással sikerül a kútból előcsalni egy kevés langyos (24­°C) hőmérsékletű vizet. A vízből természetesen mintavétel történik és irány laboratórium. Az eredmény pedig újabb meglepetés, igen érdekes összetételű vizet mutat, hihetetlenül magas ásványi anyag tartalommal. A 16.020 mg/l sótartalom fosszilis tengervízre utal és ha összevetjük ezt a szép számot a hazai gyógyvizek adataival, akkor azt láthatjuk, hogy a méltán híres bükkszékfürdői Salvus gyógyvíz 22.989 mg/l oldott sótartalommal viszi a pálmát, de az ezüstérmesek mi vagyunk!

Igen, legyen bármilyen hatásvadász kijelentés, de Baja alatt rejtőzik Magyarország második legmagasabb sótartalmú gyógyvize! Néhány vödörnyi...

Sajnos a fúrás rétegszelvényéből az tűnik ki, hogy azok a miocén korú törmelékes rétegek, amelyek nagyobb mennyiségű vizet rejthetnének szinte teljesen vízzárók, köszönhetően a jelentős agyagtartalomnak. Azaz tetszik, vagy sem, ebben a rétegben csak olyan csekély mennyiségű vizet találtunk, amit nem lehet és nem is érdemes a felszínre hozni. Tehát az egyetlen olyan réteg, ahonnan érdemi mennyiségű víz tör fel a felszínre, továbbra is az artézi kutak által megcsapolt felső pannóniai réteg. Az pedig termálvíznek a legnagyobb jóindulattal sem mondható.

A '67-es kutatófúrás, amelyet nem előztek meg komolyabb földtani és geológiai vizsgálatok és jórészt korábbi hiedelmeken alapult, egy újabb meddő kutat eredményezett. A fúróberendezést szép csendben leszerelik és tekintve, hogy propaganda csak a sikerekről szeret nagy alapossággal beszámolni, a sajtó hallgat, mint a sír. Oszoljunk kérem mi is, nincs itt már semmi látnivaló. Ez a fúrás meg sem történt.

Útközben hazafelé azért álljunk meg 1975-ben egy percre bosszankodni, persze csak ha van hozzá kedvünk. Ugyanaz a cég, amely a piaci kutatófúrás kivitelezője volt, Bajától egy kőhajításnyira, Nagybaracskán sikeres fúrást hajt végre. Magas ásványianyag-tartalmú gyógyvizet találnak, amely alig 400 méter mélységből tör fel a felszínre. Percenként 400 liter...

Korán van még, ne menjünk haza, álljunk meg 2008-ban is, hiszen ekkor zajlott a bajai termálvíz-kutatás történetének legkomolyabb fúrása. Újabb kísérlet. Amennyire a '67-es fúrásnál hiányoztak a megelőző kutatások, itt ezekből nincs hiány. A 2008-as fúrást több évnyi földtani-geofizikai elemző munka előzte meg. Szeizmikus mérések, geológiai adatsorok segítik a lehetséges fúrási helyek meghatározását. Ezek alapján gyakorlatilag biztosra vehető, hogy a város alatt sehol sincs kitermelésre alkalmas termálvíz. Sem a piacnál, sem a Petőfi-szigeten, de a város határain belül máshol sem. Baja közvetlen környezete azonban már kecsegtet némi reménnyel.

A várostól délre fekvő területen még soha nem fúrtak és a szeizmikus mérések alapján itt meglehetősen vastag az az üledékes réteg, amely némi szerencsével jelentősebb mennyiségű vizet rejthet. Úgy tűnik, hogy a piaci fúrás helyszínétől dél felé haladva a szilárd és vízzáró medencealjzat meredeken kerül egyre mélyebbre, tehát a felette fekvő üledékes rétegek vastagsága egyre nagyobb, hiszen a felszínen nincs lényeges szintbéli különbség. Így hosszas egyeztetéseket követően a várostól néhány kilométerre délre, a Ferenc-csatorna mellett kerül kijelölésre a harmadik nagymélységű kutatófúrás helyszíne. Ha itt nincs, sehol sincs.

 A VIKUV Zrt. által telepített fúróberendezés megkezdi a munkát és gond nélkül halad lefelé. Pleisztocén és pliocén korú homokos, meszes, aleurit rétegeket harántol az első néhány száz méteren, amelyeket itt-ott tömörebb agyagrétegek szakítanak meg. Ezt követi az a felső-pannóniai réteg, amely a város alatt az artézi kutak vizét rejti, 300-400 méter mélységben. Ezt követően azonban a geológiai rétegekből minden változatosság eltűnik és különböző korú, erősen kötött agyagmárga rétegeket találnuk. Agyagmárga az alsó pannóniai korból, a miocén korból és a felső kréta korból. Ez a sűrű, kötött kőzet azonban szinte semmi vizet nem tartalmaz. Ezt a monotonitást csak egy helyen, 1400 méter körüli mélységben szakítja meg egy riolit tufa réteg, emléket állítva a Kárpát-medence hosszú vulkanikus korszakának.

Sajnos a fúrólyuk továbbmélyítése sem hoz eredményt, víz sehol, csak tömör, vízzáró agyagos rétegek váltakoznak. Mintha a természet évmilliókon át ebbe a mély medencébe hordta volna a a földtörténet összes agyagmárgáját. A fúrás végül 1820 méterig mélyül, ezzel elnyerve a környék legmélyebb kutatófúrása címet, de nagyjából ez minden, amit el lehet róla mondani. Úgy tűnik, ezzel elszállt minden remény és mi vagyunk az élő példa arra, hogy nem mindenhol fakasztható termálvíz a Kárpát-medencében. Ha az olvasónak kedve támad, felkeresheti a lezárt kutat, egy rövid séta lesz a Ferenc-csatorna partján.

30 centi a föld felett, 1820 méter a föld alatt. A bajai termálvíz emlékműve...

A Baja környéki földtani-geofizikai kutatásoknak köszönhetően ma már meglehetősen részletes képet alkothatunk a felszín alatt fekvő geológiai képződményekről, amelyek sok érdekességet rejtenek - ezekről lesz szó a következő cikkben - de termálvizet sajnos nem. Jelenlegi ismereteink alapján a várostól 15-20 kilométer távolságra találhatók legközelebb olyan területek, ahol a hévízfakasztás sikerrel járt.

A termálvízkutatás bajai története itt most véget ér, a blog azonban tartogat még egy-két izgalmas témát. Víz pedig van körülöttünk bőven, ha nem elég meleg, legfeljebb majd felmelegítjük, mint ahogy az angolok tették egy évszázaddal ezelőtt.

Folytatása következik...

Forrás:

• György Lajos, Szeghy Erika: Kutatási jelentés - Baja környéki 2D szeizmikus mérések értelmezése. Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet, Budapest, 2007.
• Szederkényi Tibor et. al.: Geológiai lehetőségek termálvíz-kutató fúrás lemélyítéséhez Baja városában és környékén. Geomega Kft, Budapest, 2002.
• Ulbrecht László, Szederkényi Tibor: Földtani szakvélemény a bajai termálkút helykijelöléséhez. Aktinolit Kutatási és Oktatási Bt., Szeged, 2007.
• Vass Imre: Gyógyhévíz a Petőfi-sziget alatt? Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
• Vass Imre: "Gejzírként tört a magasba". Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
• Fotók: Flickr, Pinterest, Wikipedia